Zico:
- Mikor érünk haza - kérdezte átölelve derekam, mialatt én tekertem haza a biciklivel. Középiskolás tanuló vagyok és a nevem Woo Jiho. Nem rég vettek fel gyakornoknak egy kiadónál ahol végre megvalósíthatom az álmom, amit már egészen kis korom óta meg akartam valósítani. Per pillanat mondjuk épp az esti csavargásunk után szállítom haza a legjobb barátom akivel úgy ismerkedtem meg, hogy két évesen a homokozóban a fejére nyomtam egy lapát homokot mondván, hogy én oda akarok várat. ~
Hyorin:
Szorosan fogtam derekánál miközben fejemet a hátára döntöttem. - álmos vagyok és legszívesebben így elaludnáák - nyavalyogtam miközben élveztem a pillanatot hogy ilyen közel lehetek hozzá. Jihoval gyerekkorunk óta elválaszthatatlan legjobb barátok vagyunk habár én általános iskola első osztálytól fogva teljesen belé szerettem. Mikor megérkeztünk behívtam hogy jöjjön be egy forró teára legalább amit el is fogadott így bementünk a házba. - anya, apa jiho egy kicsit átjött! - kiabáltam el magam. Anya ölelkezve fogadta őt míg apa maradt a komoly kézfogásnál. Mikor megittuk a teánkat még egy picit beszélgettünk. - jiho ha híres leszel híres barátnőd lesz nem? - kérdeztem kíváncsiskodva miközben azon ábrándoztam milyen párok is lennénk.
Zico:
- Igen, de majd segítesz tippeket adni, hogy mit szeretnek a lányok ugye? Szeretném majd a legjobbat nyújtani a barátnőmnek. Bár... kár hogy csak a helyes fiúkra mennek. Szerintem megyek, mert gyakorolni szeretnék. Holnap jövök érted, de ne gyere megint szoknyában mert beakad megint a küllőbe. ~
Hyorin:
Kikísértem az ajtóig és ott egy baráti ölelés után mar ment is. Szomorkásan elindultam felfelé mikor anya szólalt meg. - meddig fogod így szeretni? - kérdezte a hátam mögül míg én egy sóhaj után mentem tovább. Az ágyamra feküdve emlékeztem vissza a mai napra amiben el is aludtam. Mikor felkeltem délután 4 óra volt mikor valaki bökdösni kezdet. Kinyitottam nehezen szemeimet és Jihoval találtam szembe magam. - hát te? - keltem fel azonnal.
Zico:
-Anyukád mondta, hogy lebetegedtél és elhoztam a házit. Szólhattál volna hogy nem jössz majdnem elkéstem, mert rád vártam.
De azért jól vagy? Aggódtam, hogy ilyen hirtelen betegedtél le. Hoztam is a boltból pár ilyen gyógyhatású cuccot. Amúgy már fél három óta itt ücsörgök mert nem mertelek felkelteni. Igaz már csak maximum fél órát maradhatok mert ma tripla edzés és benn szeretnék maradni gyakorolni, de majd hívlak ahogy megszokhattad - magyaráztam majd mikor ő kinyitotta a füzetet amibe felírtam a házit csodálkozva nézett.Ekkor vettem észre hogy összecseréltem a dalszöveges füzetem az újonnan kezdettel amiben a házi volt. - Bele ne merj olvasni - téptem ki a kezéből és a földre dobtam. ~
Hyorin:
- miért? - kérdeztem rekedtes hangon és már indultam volna hogy felvegyem de megelőzött és elrakta előlem. - azt hittem mindent megmutatunk és elmondunk egymásnak mint a legjobb barátok.. - motyogtam és megnéztem a házit. - nyugodtan ha akarsz menj csak edzeni ha akarsz....amúgy se lenne jó ha itt lennel...- motyogtam és vissza feküdtem az ágyba. - mi volt ma a suliban? - kérdeztem vacogva és magamra húztam a takarót úgy hogy alig látszódtam ki
Zico
- Miért nem lenne jó ha itt lennék - kérdeztem meglepetten. - Amúgy meg bagoly mondja verébnek. Sojinnak elmondtad hogy tetszik neked valaki nekem meg nem szóval a dalszövegeimet csak akkor merem megmutatni ha már magasabb szinten leszek.~
Hyorin:
- MI? Azt is elmondta hogy ki? - kezdtem kiabálni de elment a hangom teljesen. Elő vettem egy tollat és egy papírt majd így kezdtem tovább beszélni neki. - tetszik valaki de lényegtelen neki más lányok jönnek be. - írtam a lapra és oda adtam neki. - na most mi az? - nyújtottam át egy másik lapot mivel mosolyogni kezdett. Remélem nem mondta el mert ha igen nekem végem
Zico:
- Mi?! Tök édes lány vagy. Ha szeretnéd beszélek a sráccal az érdekedben. Hisz veled még én is járnék, csak nem akarok senkibe sem beleszeretni, mert a gyakornokiság mellett nem tudnék annyi időt szakítani amennyit egy lány megérdemel. Ha valakit szeret a másik arról gondoskodik. Ezért akarok segíteni, mert jó barát vagy és bírom a burád - mosolyodtam el.~
Hyorin:
- nem kell. Mar reg tetszik de nem veszi eszre. Jobb is így. - nyújtottam át neki még egy lapot és erőltettem egy mosolyt. - na ős veled? Van valaki? - kérdeztem tőle mikor köhögni kezdtem és azon járt az agyam amit az imént mondott.
Zico:
- Mondtam már. Próbálok nem beleszeretni senkibe, mert bűntudatom lenne ha nem tudnék róla eleget gondoskodni. Amúgy ha nem vesz észre hívd fel magadra a figyelmet, vagy a szülinapján csempész ajándékot a szekrényébe és írj valamit amiből kitalálja ki vagy. Például német igeragozás, köszi hogy segítettél, esetleg elmagyarázhatnád ha ráérsz suli után meg hasonlók. Ó, hogy elment az idő jobb ha indulok. Gyógyulj meg hamar, majd hívlak szia.~
Hyorin:
Oké menj csak. Köszönöm hogy átjöttél - ahogy elment agyalni kezdtem de nem tudtam mit tudnák írni. 1 héttel később volt Valentin nap amin már én is mentem. Reggel elkészülődtem és Jihoval együtt mentünk a suliba. - írtam neki....de nem hiszem hogy berakom a szekrényebe...túlságosan ijesztő. Inkább megtartom - vissza raktam a táskámba és sétáltunk tovább. Mikor beértünk a tanteremben levágtam magam a helyemre és agyaltam hogy mi legyen végül inkább írtam egy másikat amiről nem annyira venne eszre hogy én vagyok és beraktam a szekrényebe. - kész....remélem azért még bírni fog majd...- dünnyögtem jihonak és inkább elkezdtem törit tanulni
Zico:
- Hyorin nézd!- futottam oda lelkesen hozzá, majd boldogan oda tartottam azt a két ajándékot amit belecsempéztek a cuccaimhoz. Az első egy nagy csomag csokoládé volt stílusos csomagolásban, mely az edző cuccomba volt belerakva meg egy boríték ami a szekrényembe volt.-annyira örülök, csak kár hogy nem tudtam meg egyik üzenetből sem ki a feladó. Pedig olyan édes. Mit szólnál ha elfeleznénk a csokit?~
Hyorin:
- bocsi mostanában nem eszek csokit...edd csak meg - mosolyogtam rá kedvesen miközben belülről rosszul ereztem magam hogy nem vette le hogy én vagyok de inkább nem is törtem magam annyira. - te hogy mondanád el annak a személynek aki mar általános 1. osztálya óta tetszik annak az érzéseid? - kérdeztem halkan dünnyögve.
Zico:
- Annyira elszomorít, hogy nem mondod el ki az. Pedig mondtam, hogy szívesen segítenék összehozni titeket. Bár ha még is elmondanád, a héten segíthetnék, viszont a jövő héten költözök. Mivel nagyon messze van a kiadó a város másik végébe kell laknom, mert egyre több lesz a gyakorlás meg amikor csak annyi időnk van hogy elmenjünk aludni és ennyi edzés mellett már nem annyira esik jól még hazabiciklizni. Elvileg hétvégente haza jövök, de később meg már dormban fogok élni. ~
Hyorin:
- ne máááár. Legalább ezen a napon a legjobb barátodat ne szomorítanád el! - kezdtem durcázni és inkább az érzéseimet a tori szenvedélyembe fojtottam. - Woo Jiho te egy hangulat gyilkos vagy! - dünnyögtem de a történelem könyvemből kukucskálva néztem - milyen embert tudnál mellém elképzelni? Én téged egy olyan lánnyal tudlak elképzelni akinek szép lábai vannak vékony csinos az arca hibátlan és egy természetes szépség. Igen...biztosan hogy te egy ilyen lányt fogsz keresni - állapítottam meg miközben szemeibe néztem
Zico:
- -
Csak, hogy én még nem akarok kapcsolatot. Ha
híres leszek úgy is válogathatok, meg kitudja, lehet először csak kaladjaim
lesznek, hogy amire megtalálom azt akit komolyan szeretek már tapasztalt legyek
és a legjobbat nyújtsam neki. – Elmegyünk ma suli után a titkos helyünkre? ~
Hyorin: - NEM! - vágtam rá kissé hangosan mivel a terem összes többi embere ránk nézet. - még mindig nem bocsátottam meg azért amit mondtál. Először békíts amiért elmész utána tárgyalhatunk! - mellem alatt össze fontam karjaimat és hátat fordítottam neki így inkább az ablakon kezdtem kifele bámulni.
Zico:
- Nem értem mi van veled. Mindegy akkor hazamegyek úgyis gyakorolnom kell. Szia, vigyázz magadra - mondtam majd kimentem a bicikli tárolóhoz, hogy kinyissam a zárat mikor Sojin jött oda. - Zico megkaptad az ajándékom?
- Meg, azonban nem akarlak elszomorítani, de más tetszik aki már másba szerelmes évek óta, ezért úgy döntöttem nem jövök össze senkivel - mondtam majd és útnak indultam, mikor valaki visszahúzott a pulcsimnál fogva.~
